Óvatosan rászorítom az egyre keményebben pulzáló gyöngyre, majd a mind hangosabbá váló légzés ritmusában erõteljesen mozgatni kezdem.

Blog

Hirdetésfeladás

Felismerés

Óvatosan rászorítom az egyre keményebben pulzáló gyöngyre, majd a mind hangosabbá váló légzés ritmusában erõteljesen mozgatni kezdem.

Szeretek ismerkedni. Mindig is szerettem és kifejezett csalódásként élném meg, ha kilencven évesen nem azon járna az eszem, hogyan kössek új barátságokat itt vagy egy másik világban. Az ismerkedni vágyás és a szexuális szabadosság nem szinonima nálam, mint ez az alábbi kis történetbõl is kitetszik majd.

Ha olyan kedvem van, hogy új ismeretségre vágyom, akkor elmegyek valahova egyedül és ismerkedek. Nem bújok el a barátaim mögé. Az utóbbi idõben leginkább az Oscar és a Jam volt a favorit, rendszerint úgy, hogy elõbb egy kis iszogatás az Oscarban, majd rövid séta után ereszd el a hajam a Jamben. Ezen a február végi éjszakán azonban az elsõ helyszíné volt a fõszerep.

23.30 körül érkeztem, majd a szokásos italommal a kezemben elindultam bemérni a helyszínt. A középsõ részen, a pulttal szemközti falnál találtam egy szabad asztalt, mellettem öttagú társaság szórakozott. Valakinek a születésnapját celebrálták vedernyi pezsgõvel. Hamarosan elõkerült az ünnepelt is, egy csinos, érzéki harmincas lány, révedezõ tekintettel, erõteljes szexuális kisugárzással.

Ez utóbbit ne vegyék készpénznek. Többször tapasztaltam már, bizonyos mennyiségû ital elfogyasztása után hajlamos vagyok a nekem tetszõ hölgyeket ilyen tulajdonsággal felruházni, holott ez meglehetõsen ritka adomány. Rövid megfigyelés után azt is konstatáltam, hogy a társaságban õ van egyedül és a többiek pedig párban.

Néhány perccel késõbb otthagyta õket, s némi meglepetésre leült az üres helyre mellém. Na jó bevallom, egy kicsit segítettem a választásában. Ebben a korban már illik tudni kinek milyen pózok állnak jól és persze a szemmel ámítás ügyében sem kell feltétlenül külsõ szakértõhöz fordulni. Köztünk legyen mondva, ez meglehetõsen gyengécske arzenál a másik nem repertoárjához képest, különösen háborús idõkben, amikor tényleg hadat viselnek az egyébként sem gyémánt kemény szívünk ellen!

Amikor ismét rám nézett biccentettem, majd korty a poharamból az egészségére. Erre rövid eszmecsere bontakozott ki közöttünk a különbözõ italok prompt és termin hatásáról, mire érdemes odafigyelni, mit kell kerülni. Eme kétségkívül érdekfeszítõ vita során ugyan egyikünk sem gyõzte meg a másikat a maga igazáról, de azért közben átestünk az ismerkedés ilyenkor szokásos kérdésein. Lassacskán valódi párbeszéd bontakozott ki közöttünk, végül az egyre könnyebben csúszó ital hatására egyre sikamlósabb témákat kezdtünk pedzegetni. A levegõ megtelt alig leplezett vágyakkal, a többi vendég eltûnni látszott.

Többszöri egymásra nevetés, súlyos ígéreteket rejtõ összenézés után óvatosan megérintettem a combját. Folytattuk a beszélgetést, de mindketten tudtuk, ez csak háttér, valójában mindketten csak arra várunk, hogy egymásnak ugorhassunk.

Kamaszkorom óta nagyon szeretem ezt a pillanatot, amikor is egyértelmûvé válik, hogy egymást akarjuk! Õ is így lehetett ezzel, de persze nem sietett ezt tudomásomra hozni, viszont amikor hozzám beszélt, úgy nézett rám, amit udvariatlanság lett volna félreérteni. Így aztán elõbb néhányszor megfogtam a kezét, majd egy apró csókot leheltem a nyakára. Rég megtanultam, minden igazán érzékeny nõ imádja, ha a nyakát kényeztetik, õ sem volt kivétel.

Be kell vallanom, hogy még most is, a szakmában becsülettel eltöltött mintegy harminc év után is, még mindig, minden alkalommal, újra és újra borzongással tölt el a pillanat, amikor eldõl, hogy egymáséi leszünk! Egy gyönyörû hölgy, valaki, aki tetszik nekem elég vonzónak talál ahhoz, hogy rálépjünk arra az ösvényre, amelynek végén a testi örömökön túl új keletû intimitás költözik majd közénk és az a pajzán szabadszájúság, mely csakis a szexuális érintkezést követõen tud kialakulni a legõszintébb, leginkább felszabadult nevetések kíséretében.

Napnál világosabb az is, hogy ami ezután következik, annak semmi köze pénzhez, intelligenciához, mûveltséghez, külcsínhez. Ami mostantól kezdve irányítani fog bennünket, az egyazon faj két különbözõ nemû egyedének õsidõk óta belénk táplált szexuális vágya, fizikai vonzalma, amely itt és most valahogyan megtalálta a felszínre vezetõ utat a civilizáció által ránk erõltetett megannyi elfojtás alól.

Érzem, ahogy egyre hevesebben reagál óvatos harapásaimra és a keze szép lassan lecsúszik az ölembe. Próbálok kicsit arrébb húzódni, hogy csak a combomat érhesse el, de hamar átlát a szitán és azonnal odateszi a kezét, ahol a legnehezebb eltitkolni vágyamat. Amint észreveszi mennyire nem közömbös a számomra, abban a pillanatban szembefordul velem, ajkát az ajkaimhoz közelíti, majd a nyelvével könnyedén a szájamba hatol.

Nem vagyok afféle gyorsan szerelmesedõ típus és csókkirálynak sem hívogattak sem szembõl, sem a hátam mögött. Talán mindig is túlzottan türelmetlen voltam és csak a kézzel fogható testiség vonzott. Az elmúlt öt év folyamán azonban lassacskán megtanultam élvezni a csók ízét.

Ha hihetek másoknak, talán nem vagyok teljesen reménytelen eset. Azt hiszem az a titka, hogy minden egyéb gondolatot ki kell zárni a fejünkbõl, teljesen el kell lazulni, át kell adni magunkat a pillanat varázsának. Hagyni kell, hogy az ösztöneink vegyék át az irányítást, vagyis nagyjából pont ugyanazt kell tenni, mint a szeretkezés alatt. Talán nem véletlen, hiszen a csók nagyon sokszor éppen eme intim együttlét elõhírnöke, részese szokott lenni, hasonló mûködési elvek mentén.

Közben elõkerül Zoli, a pincér újabb italokkal. Koccintás, majd további ölelkezés. Az ujjaim önkéntelenül is mélyebbre siklanak a szoknya alatt, õ pedig egyre erõsebben szorítja a karomat a combjaival és persze a keze sem tétlenkedik. Ez így egy nagyon, de nagyon veszélyes helyzet. Egy középsõ asztalnál ülünk, elvileg mindenki jól láthatja amit csinálunk. Javaslom menjünk hátra, ott legalább lesz egy kis hely, ahol elbújhatunk a tömeg elõl, eltekintve egy-két arra sietõ delikvenstõl.

Valahogy elevickélnünk odáig, nekidõl a falnak, majd ismét egymásnak esünk. Nem tudom mikor, de valahogy félretolhatta a tangáját, mivel az ujjaim immár egy csupaszon is csodásan izgalmas felszínen matatnak. Annyira kellemesen sikamlós, szinte érzem, ahogy minden egyes mozdulatomra újabb és újabb vérlöketek táplálják lüktetõ pulzusát. Ha csak hallanám õt, akkor is tudnám, közel a vég, neki is, nekem is.

Mutatóujjam a már amúgy is duzzadt gombocskán, míg az õ keze a botkormány körül szorgoskodik. Tovább játszok a tûzzel, két ujjal behatolok. A valódihoz megtévesztésig hasonló mozdulatok után az egyik, még szabad ujjam lesz a detonátor. Óvatosan rászorítom az egyre keményebben pulzáló gyöngyre, majd a mind hangosabbá váló légzés ritmusában erõteljesen mozgatni kezdem. Egy fantasztikus sóhaj, látványos remegés, végül az egész test kellemesen elernyed a kezemben.

Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor valami egészen rejtélyes okból kifolyólag mindenki elhallgatott. Az egész pubban nem volt egyetlen egy ember sem, akinek a legparányibb kétsége lett volna afelõl, hogy mit is hallott az imént. Természetesen a taps sem váratott sokáig magára, úgy tûnt soha nem is fog abbamaradni.

Én persze képtelen voltam követni õt, szinte megdermedtem a mindenhonnan rám irányuló figyelemtõl. A kései óra, az elfogyasztott italok mennyisége, a csütörtök esti zsúfoltság hangulata végre medret talált magának, természetesen a mi rovásunkra. Mintha hirtelen ott álltunk volna mi ketten, egyetlenként teljesen meztelenül egy állig begombolkozott csapat közepén. Már csak a meghajlás hiányzott a produkció végérõl.

Ekkor hirtelen kitépte magát az ölelésembõl, visszarohant a barátaihoz. Õk már felöltözve vártak rá és a következõ pillanatban elhagyták a helyet anélkül, hogy bármelyikük akár egyetlen pillanatra is visszanézett volna rám.

Zuhanni nem magasság kérdése. Életünk minden pillanatban választunk, a következõben pedig fizetünk. Amit ma elveszünk az a miénk, amit otthagyunk az nem. Ami ma nálam van, holnap már másnál lehet.

Tûnjön bármily elérhetõnek is egy hölgy kegye, aki épp bizalmába fogad, a legtöbbször mindez nem több pillanatnyi hangulatnál, gyorsan múló szeszélynél, melyet szinte azonnal elsodor az idõ szele, többnyire pontosan akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá. Megérteni és elfogadni, talán ez a legfontosabb különbség a fiú, aki valaha voltam, és a férfi, akivé lettem között.


Forrás: szextortenetek.club

Kép Forrás: kindgirls.com

Beküldő: Jocó

Te is így gondolod?