Megbaszott a festő

Kinyújtóztam: rémülten vettem észre, hogy meztelen a testem és tiszta festék. Észbe kaptam, hogy hol vagyok, mi is történt. Viszketni kezdtem, gondoltam, jót tenne egy zuhany.

 Magamra tekertem a lepedőt, ami szintén festékes volt, így gondoltam, nagy kárt már nem tehetek benne. Elindultam a zaj forrása felé. Ő utcai ruhába öltözve éppen kiflit vajazott. Valószínűleg meghallotta a lépteimet, mert mosolyogva fordult hátra. Amikor meglátott, kócosan, álmosan és festékesen, elfogta a nevetés. Röhejesnek éreztem magam.

– Szeretnék lezuhanyozni. – mondtam.

– Rád is fér! – kacagott, majd törülközőt adott és bekísért a zuhanyzóba. A fülke kicsi volt, de tiszta, a csempe kékre festett és apró avantgárd halak díszítették. Az jutott eszembe, hogy ilyet egy lánylakásban sokkal inkább el tudok képzelni, mint nála, de a tegnapi nap után már semmin nem lepődtem meg.

A zuhany után kicsit felébredve tértem vissza a szobába, ahol addigra már teljes rend fogadott. A kis dohányzóasztalon egy tálca feküdt megpakolva minden jóval: kifli, kakaó, kávé, narancs. Ő a rajzait rendezgette, én pedig nekiálltam enni. Nagyon éhes voltam már.

– Megmutatod őket? – böktem a lapok felé. Kicsit húzódozott, de végül odaadta őket. Mind engem ábrázolt, alvás közben. Szép voltam a képeken, nagyon eleven és nőies. Elmosolyodtam.

– Azt hiszem, új témát találtam. – mondta. – Amúgy nem nagyon érünk rá, indulni kell dolgozni!

– Szombaton? – kérdeztem meglepődve. – Mi a munkád?

– Gyere és meglátod!

Ahhoz képest, hogy még csak március vége volt, nagyon meleg lett az idő. Nehéznek éreztem már a pulóvert is, úgyhogy a derekamra kötve sétáltam a Duna-parton. Néztem a vizet: mindig is szerettem a folyót. Ő épp egy kicsit csúnya vörös hajú és elálló fülű kislányt rajzolt, nagy odafigyeléssel. A homlokát összeráncolta, a lábait folyamatosan rázta, épp hogy csak a nyelvét nem dugta ki 'alkotás' közben. Elnevettem magam és visszaindultam hozzá. Lefeküdtem a betonpárkányra és élveztem, ahogy a napfény simogatja az arcomat. A város sokkal barátságosabb volt ezen a délelőttön, mint előző nap: családok sétáltak a korán jött nyárban, gyerekek kergették a galambokat, az egész olyan idillikus volt. Nekem pedig olyan jó kedvem lett a napsütéstől, hogy az sem érdekelt, hogy ő ma még hozzám sem ért. Amikor déltájban kicsit lecsitult a tömeg, és jutott egy kis ideje, engem rajzolt, ahogy napozok a párkányon. Szeretett engem rajzolni, még nevettünk is azon, hogy egy nap alatt hány kép készült rólam. Szerettem múzsa szerepben tetszelegni, különlegesnek éreztem magam, pedig pont az tetszett neki bennem, hogy nem voltam különleges.

Már úgy öt óra lehetett, amikor összeszedte a cókmókját, bepakolta az egyik ismerős kávézó raktárjába és hazaindultunk. Furcsa volt, mert egyáltalán nem került szóba, hogy ezt az éjszakát is nála töltöm-e, vagy hogy mi ez az egész, de természetes volt, hogy vele tartok. A villamosra szállva aztán kitaláltuk, hogy ne menjünk még haza, hanem utazgassuk be a várost. Mindenféle környéket bejártunk, láttam lerobbant kerületeket és villanegyedeket is. Elriasztott ez a kettősség: mintha Bécsből Bukarestbe értem volna, aztán hirtelen vissza. Amikor látta rajtam, hogy kedvtelen vagyok, leszálltunk a villamosról és a Vár alatti parkba mentünk. Az egyik padra leülve én az ölébe hajtottam a fejem, ő pedig a hajamat simogatta. Mindenféle világmegváltó elvekről beszélgettünk, úgy éreztem magam, mint 16 évesen, amikor még nagy álmaim voltak. Már hideg volt és sötét, amikor a lakására értünk.

– Maradsz ma éjszakára is? – kérdezte. Leültem, elmosolyodtam:

– Kéne még pár kép, mi?

Lehajtotta a fejét, úgy felelt:

– Szeretkezni szeretnék veled.

Soha nem tudtam azt jól csinálni egy kapcsolatban, amit előre elterveztem. Ezért féltem attól, hogy mi lesz azon az éjszakán. Kötelező szeretkezés – micsoda marhaság! Nem mintha nem kívántam volna, de nem mertem közeledni hozzá, olyan zavarban voltam. Inkább csak zenét hallgattunk, verseket olvastam fel neki, amelyeket véleményezett és kritizált.

– Semmit sem tudok rólad. – mondta az egyik versem után. – Mégis, többet tudok az érzéseidről, azaz végeredményben rólad, mint mások, akik tudják mi a neved és mit csinálsz.

– Nem akarom, hogy tudd ezeket a dolgokat. Őrültség, amit teszünk, de így kerek.

– Szeretném tudni a nevedet! – mondta, és megfogta a kezemet.

– Nem árulom el! – kezdtem a játékot. –Nevezz el te valahogy!

– Nem hiszem, hogy egy ilyen lánynak hagyományos tucat neve van, mint mondjuk Katalin vagy Ágnes. Azt sem hiszem, hogy idegen nevet adtak neked a szüleid, mert biztos értelmiségi a családod, és azokra nem jellemző. Ezért nem vagy Mercédesz vagy Brigitta sem. Szerintem valami ritka, de magyar nevet kaptál, mondjuk Sára.

– Jó, akkor Sára leszek. Szia –mondjuk- Bence, Sára vagyok. – mondtam, és kinyújtottam felé a kezem.

– Bemutatkozáskor szokás puszit adni, nem? – incselkedett, majd mielőtt még reagálhattam volna, magához rántott és megcsókolt. Olyan szorosan ölelt át, hogy alig kaptam levegőt, de nagyon jól csókolt. A nyelve úgy cikázott a számban, hogy akaratlanul is az jutott az eszembe, hogy mit tudhat vele vajon ott lenn. Ez beindította a fantáziámat, láttam magam előtt, amint ott fekszik a széttárt lábaim előtt, és cikázik a puncimon. Egyre vadabbul kezdtem csókolni én is, hogy érezze, mennyire kívánom. Harapdáltam az ajkait, a nyelvét, közben bejáram az egész száját. Néha imádok csak csókolózni, és nem csinálni semmi mást, és ez hihetetlenül felizgat. Itt is ezt értem el: már vagy fél órája tapadtunk egymás szájára, öleltük egymást, de nem mentünk tovább. Igaz, közben ledöntött a kanapéra, de nem indult el a keze és az enyém is csak a hátán kalandozott.

Amikor már nem bírtam magammal tovább, és éreztem, hogy mindjárt elélvezek a csókjaitól, a nyakát kezdtem csókolgatni. Valószínűleg igen érzékeny volt erre, mert elvesztette a fejét, szinte tépte le rólam a pólót, vadul kereste a melleimet. Majd úgy bukott rá a bimbómra, mintha csecsemő lenne, közben a keze a nadrágomba mászott, és az amúgy már csurom nedves bugyin keresztül izgatta a csiklómat. Közben én is lehúztam róla a trikót, élveztem a bőre melegét, a nyelve és az ujjai játékát. Hamarosan levetette a nadrágomat, megszabadított az alsóneműmtől is, és a köldököm felé indult a csókjaival. Mindig fölizgatott, ha meztelen vagyok egy –félig- felöltözött fiú előtt, szerettem, ha kényeztetnek, ha feltárulkozhatok. Nem volt követelőző, őt az én élvezetem izgatta fel, ezért minden átmenet nélkül belenyalt a puncimba. A testem ívbe feszült és nagyot sóhajtottam a bizsergető érzéstől, beletúrtam a hajába és próbáltam minél jobban magamra szorítani a fejét. A nyelve valóban gyorsan járt a csiklómon, ami már önmagában elég izgató volt, de ő ezt még tetézte azzal, hogy az egyik ujját belém dugta. Amennyire csak tudtam, összeszorítottam a hüvelyizmokat, hogy még intenzívebben érezzem, ahogy ki-be járkál. Néha nem dugta vissza az ujját, hanem a bejáratnál körözött vele, ami sokkal jobban felhúzott, mintha belém hatolt volna. Már-már sikongattam, hogy hagyja abba, mert elélvezek, és mindenképpen szeretkezni akartam még vele.

Szükségem volt kis pihenőre az aktus előtt, gondoltam, addig őt kényeztetem. Letérdeltem a kanapé elé, a térdei közé és kitoltam a fenekemet, hogy jól láthasson. A hasát kezdtem csókolgatni, közben a kezemmel a nadrágon keresztül simogattam az igen csak meredező férfiasságát. A nyelvemmel egyre jobban közelítettem a nadrág övrészéhez, majd kigomboltam a sliccet, és mindig kicsivel lejjebb haladtam. Már a szeméremszőrzetnél jártam, amikor megállított: felállt, és letolta a farmert. Elmosolyodtam, és úgy, ahogy állt, kivettem a boxerből a farkát, és azon nyomban a számba vettem. Ő nagyot nyögött a hirtelen érzéstől, majd amikor a kezembe vettem a heréit, és úgy szoptam, hatalmasakat sóhajtott, miközben ő a hajamba túrt. Én néha nyalogattam, majd szívtam, haraptam: igyekeztem mindent megtenni, amit tudtam. Egészen belelendültem, gyors voltam, és nagyon felizgatott az ő élvezete is. Hirtelen letolt a farkáról, és lihegve ült vissza a kanapéra.

Kezébe vette a péniszét és maszturbálni kezdett. Én elé ültem a földre, széttett lábakkal, és simogatni kezdtem a csiklómat. Láttam rajta, hogy nagyon tetszik neki a játék, így továbbmentem: a mutató ujjamat a hüvelyembe dugtam, a középsővel pedig a gátat kezdtem izgatni. Ő egyre gyorsabban verte magának, de azt semmiképpen nem akartam, hogy így élvezzen el. Ezért az ölébe ültem, magamba igazítottam a farkát, és szép lassan rácsusszantam. Valami furcsa bizsergő görcsöt éreztem az alhas táján, ahogy kitöltött a pénisze: felsóhajtottam. A kezébe vette a melleimet, markolászta, miközben én ütemes ringatózásba kezdtem. Az egyik kezemmel a nyakába kapaszkodtam, a másikkal pedig a csiklómat simogattam. Végig azt nézte, láttam, hogy nagyon élvezi ezt a kis perverziót. Ahogy már lassúnak bizonyult ez a hullámzás, elengedtem a nyakát és hátradőltem. A kezemmel kitámasztottam magam a földön, és ő kezdte el mozgatni a csípőjét. Szeretem, ha a férfi irányít, nem tudom, talán valami ősi nemi ösztön az, hogy alárendeljem magam valakinek. Most is, a ritmus, amit diktált, épp megfelelő volt. Hogy fokozzam az érzést, összeszorítottam a vagina izmokat és hagytam, hogy ki-be járkáljon bennem.

Amikor ez a póz már kezdett kényelmetlenné válni, lefeküdtem a kanapéra, ő pedig fölém. A lábaimat a karjával támasztotta ki, hogy még mélyebben tudjon belém hatolni, én pedig kényelmesen izgathattam magam. A szemembe nézett, úgy szeretkeztünk. Az esetek többségében én csukott szemmel csinálom, nem tudom, miért, de most kifejezetten felizgatott a tekintete, mélyen elmerültem a pillantásában, szinte láttam, mire gondol. Alig tudtam mozdulni ebben a pózban, de élveztem, hogy ő a domináns. Éreztem, ahogy valahonnan a méhem környékéről megindul egy mély, de folyamatosan felfelé ívelő érzés, hogy aztán az egész testemben robbanva terjedjen szét: elélveztem. Ő azonban nem hagyott magamhoz térni, még gyorsabb tempóra váltott. Megnyugodni sem volt időm, egy sokkal erősebb orgazmus tört újra elő bennem. A hüvelyem összehúzódott majd elernyedt és újra összehúzódott, a méhem hullámzott a testemben. A sóhajaim sikoltozássá erősödtek, ő pedig egyre gyorsabb mozdulatokkal szinte nyársalt fel engem. Nem csak a csípőjét mozgatta, hanem az egész testét belevitte egy-egy lökésbe, még mélyebbre hatolva így bennem.

Már képtelen voltam számolni, hogy kétszer, vagy háromszor élveztem-e el egymás után, vagy egy volt-e az egész, és hogy hány perce van orgazmusom egyfolytában, amikor ő is eljutott a csúcsra. Az arca eltorzult, a homlokán kidudorodott egy ér, vörös lett a feje, a teste megfeszült, majd úgy ernyedt el, és zuhant rám, mint egy bábu. Nehéz volt, én is fáradt voltam. Sokáig nem mozdultunk, csak simogattam a hátát, éreztem, ahogy a szíve majd kiesik a helyéről. Nagyon-nagyon sokára szállt le rólam. Meggyújtottam két cigarettát, nem tudom, valahogy ez volt az első, ami eszembe jutott. Egyikünk sem szólalt meg, nevetségesnek éreztem volna megkérdezni, hogy jó volt-e, vagy bármi mást mondani. Átölelve egymást feküdtünk a kanapén, csak apró cirógatásokkal jeleztük, hogy még nem aludtunk el. Aztán a simogatások is abbamaradtak, egyenletes lélegzéséből arra gondoltam, hogy elszenderedett. Kioldoztam magam az öleléséből, felöltöztem, és összeszedtem a holmimat. Nem akartam vele maradni tovább. Gyönyörű volt a két nap, amit együtt töltöttünk, de akkor nem fért bele az életembe egy kapcsolat. Csak szép emléket akartam, nem egy hétköznapivá silányult különös szerelmet.

Fogtam az egyik rólam készült képet, és a hátoldalára búcsúüzenetet írtam:

Jól ismersz, és mégsem tudsz rólam semmit. Két napra szerelmes lettem beléd. Köszönöm. Sára.

A lapot a küszöb alatt csúsztattam be az előszobába, amikor elhagytam a lakást.

Forrás: szex-tett.info

Kép Forrás: kindgirls.com

Beküldő: Sára